Top-down, azaz a nagy dolgoktól a kicsik felé haladva indítjuk a mindenkit foglalkoztató rejtély megfejtését: miből lesz a jó foci.

A jó focihoz alapvetően rengeteg lóvé szükséges, kell venni egy csomó edzőt, pályát, gyerkeket, labdát, videót, videoelemzőt, Guus Hiddinket, satöbbit. Hogy aztán  egy jól átgondolt rendszer mentén a csapatok és a nemzeti válogatott pár év fejlesztgetés után modern fegyverként növelje egónkat, változtatva egyúttal a norvég fővárost Hajdúszoboszlóvá.

A top-down elemzések szépsége, hogy nem foglalkozik a részletekkel, mégis elgondolkodtató részeredményekre vezet. Első körben azt hasonlítottuk össze, hogy egy adott ország nemzeti összterméke (a teljes GDP) és a nemzeti bajnokság hazai és külföldi játékosainak összértéke hogyan aránylik egymáshoz. (Források: transfermarkt (2015), eurostat (2014)).

1. Ha a teljes képet nézzük, az látszik, hogy a legnagyobb GDP-vel rendelkező németek csak a negyedik legértékesebb játékosállományt mutathatják fel. A befektetőket nem korlátozó és a veszteséges működést lehetővé tevő angol és spanyol ligák összességében messze értékesebb játékosokat halmoztak fel, pedig például a spanyol GDP csak bő egyharmada a németnek.

2. A kisebb GDP-vel rendelkező országokba belenagyítva még érdekesebb a kép.

A maradékot nézve az első öt legnagyobb értékű piaccal rendelkező ország közül kettőt mondhatnánk hagyományos értelemben vett jóléti, gazdag országnak, Hollandiát és Belgiumot. Törökország és Ukrajna nagy és speciális viszonyokkal rendelkezik, Portugália  pedig nem sokkal jómódúbb, mint egy közép-európai ország (érdemes lesz tovább bontani a kérdést úgy, hogy adott országon belül mennyire koncentrálódik egy klubnál és mennyire szór ez fajta a tőke).

Ha magunkat vizsgáljuk azt látjuk, hogy nagyjából a helyünkön vagyunk, de nem lenne irreális sokat javítani a pozíciónkon, mert a horvát, osztrák és román bajnokság legalább kétszer annyira értékes papíron mint a mienk, miközben ez csak Ausztria esetén lenne indokolt. Kérdés, ha elindul, akkor melyik irányba fog elindulni a mi modellünk. Romániában inkább a gazdag tulajdonosok által megvásárolt viszonylag értékesebb játékosok jelentik a tőkét, míg Horvátországban a már-már extrém erős utánpótlás rendszer árazza be magasra a játékosokat - nem ritka, hogy 10-15 millió euróért távozik egy-egy fiatal játékos valamelyik top bajnokságba.

Tanulság: Akkor lesz viszonylag erős a bajnokságod, ha egyszerűen gazdag az országod (Svájc, Belgium vagy Hollandia), vagy minimum közepes lélekszámú, de korrupt és óriási belső burzsoáziával rendelkezel (ukrán, török és kicsit a görög). A többieknek marad a "maradék" összefogdosása vagy egy erős utánpótlás rendszer felépítése. Portugália kakukktojás ilyen értelemben, de szintén speciális viszonyokkal rendelkezik mivel kulturális és történelmi okok miatt afféle ugródeszka a brazil játékosoknak, ami egy adottság, a nyelvi korlátok miatt nem lehet másolni.

Folyt. köv.