"Csalódott vagyok, hogy így alakult. A válogatottban szóhoz jutó játékosok rászolgáltak az esélyre és a bizalomra. Érthetetlen, miért nem kapkodnak a selejtezőkön, valamint az Eb-n szerepet kapó játékosokért a külföldi klubok"

Fotó: rangado.hu

Így Bernd Storck, szövetségi kapitányunk. Én pedig azt nem értem, hogy ő mit nem ért.

Nagyon megváltozott ez a sport és rég elmúltak azok az idők, amikor egy-egy jó félidővel vagy meccsel karriert lehetett elindítani. Egy klub ma már alaposabban megnézi mit és kit vesz. Nem is beszélve arról, hogy a felhígított EB csoportmeccsei, meg úgy általában a válogatott meccsek már igazából nem értékmérőek. Egy magyar-izlandi vagy magyar-osztrák lényegében semmit nem nyom a latban egy átigazolásnál. Arról nem is beszélve, hogy az EB-én két meccsünkön teljesen széteső játékot nyomtunk, úgy kaptunk hét gólt hogy kaphattunk volna tizenötöt is, és olvasgatva külföldi fórumokat bizony inkább az egymást alulmúló védőinkre emlékeznek a szurkolók, és nem az amúgy tényleg remek osztrák meccsre. 

Storcknak tudnia kellene, hogy nagyon hosszú az az út aminek a végén egy magyar játékosnak jó híre lesz, és csak úgy el lehet adni. Lásd a szintén a legjobb 16 között kiesett horvátokat, akiktől az EB-n epizodista, a magyar bajnokságnál nem erősebb horvát első osztályból 25 millió euróért vett meg a Juventus Marco Pjacát. A mi Nagy Ádámunkért 1.8 millió eurót fizetett a Bologna...

Ennyit számít, hogy az előző két évtizedben legalább két tucat klasszist termelt ki a horvát a bajnokság, ennyit számít, hogy kétes forrásokból, de az operatív szinten érdemi munka folyik.

Szóval Storcknak nem értetlenkednie kellene ebben a helyzetben hanem felelősen inkább azt kellene hangsúlyoznia, hogy a sokaknak valóban életre szóló élményt nyújtó EB a magyar labdarúgás helyzetén összességében szinte semmit nem javított. Utánpótlásunk nincs, a stadionok konganak, a klubcsapataink júliusban kipotyognak a nemzetközi kupákból, kevés a szakember, és lényegében semmi nem változott. 

Apró, de mégis az ingerküszöböt átlépő eredmény, hogy a nyugat-európai játékospiac kisebb, de már innovatívnak tekinthető szereplői (Palermo, Bologna, RB Leipzig, Werder) leigazoltak egy-két magyar játékost. Ezen keresztül elindulhat a magyar játékosok ázsiójának növekedése, de az igazi játékosbizniszekhez még rengeteg munka szükséges. Jó hír, hogy ez a munka kockázatmentesnek tűnik, csupán jó erőforrásokat kell hozzá vásárolni az edzői / menedzseri piacról, pár év és ugyanúgy kelendő lehet a magyar focista, mint a horvát vagy a belga.  

Összegezve: a relatíve hatékonynak tűnő és liberalizált játékospiacon egyre igazabbnak tűnik az amerikai szlogen: hard work pays off and only hard work pays off . Reméljük nem sokára ezt hordják mezük alatt a magyar játékosok is.