Számos alkalommal futottam bele abba az epés megjegyzésbe egy-egy olasz foci siker esetén, hogy azok az olaszok húzták be a meccset ismét, akik Róma bukása óta nem nyertek csatát. 

Ez tényleg így van? Biztos akkora meglepetés, hogy az olaszok jó stratégák, remek taktikusok, és valóban relatíve kevés hadisiker színezi a történelmüket?

Hát nem éppen! A modern hadászat egyik legnagyobb, de mindenképpen legelső alakítói pont az itáliai városállamok mindenféle rangú olasz polgárai voltak, majd a vár- és erődrendszerek mesterei is szintén ők lettek. Olasz füles-bástya, meg van ugye?

A teljesség igénye nélkül: A hadtudományok első klasszikus művét, a Dell' arte della guerra, avagy A háború művészetét Firenze egyik kormányzója, bizonyos Niccoló Machiavelli írta. Ő javasolta először, hogy a zsoldos hadsereg helyett okosabb lenne toborzott néphadsereggel operálni, tiszt csak képzett ember lehet és a gyalogság értékesebb mint a könnyen sebezhető lovasság. Az óriási hatású mű alapjaiban alakitotta át a hadászatot, a háborúk jellegét, és még az 1812-es amerikai-brit konfliktus idején is újranyomták és használták.

Később az erőd- és várépitészetet is olasz földön reformálták meg, miután a 16. századi  Itáliai háborúk  során a modern francia haderő szinte elsöpörte a hagyományos középkori olasz erőditményeket. Michelangelo álmodta meg, majd Baldassare Peruzzi és Vincezo Scamozzi épitészek tökélesitették azt a csillag  alakú erőd típust, ami aztán a következő három évszázadban az egész kontinensen elterjedt olasz hadmérnökök generációnak munkát adva. Kicsit bővebben:

A hagyományos körbástya (rondella) csúcsánál olyan holttér van, ahová nem hatnak a tűzfegyverek, a holtteret a szomszédos körbástyáról nem tudják ágyúval védeni. A támadók itt másszák meg legkönnyebben a falat. Az itáliai haditervezők és várépítők a holttér kiküszöbölésére találták ki a 16. században az olaszbástyát, amely a falak együttesével alkotta a védőmű rendszert. Egyszerűbb változata az ötszög alaprajzú, ék alakban kifelé álló ó-olasz bástya. Előnye a rondellával szemben, hogy falai - többnyire a homlokfalak - vastagabbak, és több ágyú elhelyezését tették lehetővé. Az ötszögű bástyák belső tere boltozott volt, ahol lőkamrákat vagy kazamatákat építettek ki az oldalazó lövegek számára. Tetejük általában sík, ahol újabb sánckosarak közé felállított ágyúk sorakoztak. Egy-egy többszintes bástya jelentős tűzerőt képviselt a csatlakozó falak, a szomszédos védművek és az előttük húzódó árok védelmére.

Az itáliai erődépítészeti iskola továbbfejlesztett változata az ó-olasz, az új-olasz vagy a fülesbástya, amelynél a lövegeket a bástyák homlokfala mögé, a kortinával (le és felfelé haladó lépcsőzet) párhuzamosan kiképzett mélyedésbe (fülbe) helyezték el, fokozott biztonságot nyújtva az ágyúknak és a kezelő személyzetnek. Ezek a várépítési technikák segítették a várfalak védhetőségét.

Tanulság, konklúzió : itálai fiai mindig is kiemelkedően jók voltak a védelekezés megszervezésében, a támadás kivédésében, az adott esetben mennyiségi és technikai, minőségi fölényben lévő ellenfél semlegesitésében. 

Végezetül pedig itt van korunk két zseniális erődépítésze és hadmérnöke, Scamozziék méltó utódjai:

Források[szerkesztés]