Népstadion/Puskás Ferenc stadion, 2016. novemberében:

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a 20. századi magyar történelem egy szelete tűnt el napjainkban végleg a föld színéről. Meg sem merem tippelni, hogy hány magyar járt legalább egyszer a Stadionban, hányan örültek, bosszankodtak, hányan énekelték átszellemülve a Himnuszt egy nagy csata előtt vagy csak nézték unottan az eget egy csendben csordogáló meccs fölött, hányan szúrták ki hunyorogva a Halászbástyáról a legfelső karéj kontúrjait a Keleti fölött vagy nézték valahonnan a Kerepesiről megbabonázva az oly jellegzetes pilonok, a Zsiráfok tetején világító reflektorokat. 

A stadion történetét valószínűleg sokan ismerik, évtizedekig tervezgették de végül az '50-es években a kommunista Magyarország egyik kirakat beruházásaként épült meg visszafogott szocreál pompával, kétes minőségben de annál nagyobb lelkesedéssel. Volt itt azóta minden és mindenki, Aranycsapat és angol 7-1, magyar bajnoki 100 ezer néző előtt, brazil verés és temetés. Járt itt Louis Armstrong, Freddie Mercury és Axl Rose, Jurij Gagarin és II. János Pál pápa, Michael Jackson és Presszer Pici, hogy csak tényleg a legnagyobbakat említsem. Tudnának mesélni azok a legendás pilonok amelyek évtizedekig hozzátartoztak Budapest városképéhez.

Nekem egyébként mindig is tetszett mint épület, nagyvonalú, szép arányú, monumentális stadion volt, tényleg igazi világvárosi építmény, ami óriási méretei ellenére sem nyomta agyon az embert. Valószínűleg még egy aquincumi polgár is csak biccentett volna ha látja. A látvány ki is állta az idők próbáját, viszont a szerkezet és a koncepció nem. A vasbeton elfáradt és feladta, a legfelső karéjt pár éve biztonsági okokból le kellett zárni, illetve zavaró lett a lelátó és a pálya közötti óriási távolság, a modern kor igényeinek ez már nem igazán felelt meg, úgyhogy minden szempontból igencsak megérett a helyzet egy új nemzeti stadion építésére

Más kérdés, hogy szerintem túl grandiózusak az új Puskás tervei a 68 ezres kapacitással. Legyünk őszinték, a magyar foci eljelentéktelenedése óta a válogatott meccsei stabilan olyan 10-30 ezer nézőt vonzanak,  évtizedek óta eközött a két határérték között mozognak a nézőszámok. Többen igazából csak akkor vannak a lelátón ha nagy ritkán jön egy világhírű ellenfél, de hát erre nem lehet, nem szabad alapozni. Jó eséllyel a meccsek többsége harmad- vagy félház előtt fog menni, ami nem feltétlenül szerencsés semmilyen szempontból. Nem gazdaságos, illetve a hangulat is sokkal jobb egy kb telt házas 40 ezres stadionban mint egy félig üres 70 ezresben. Mindegy, meglátjuk, Olimpiát és Bajnokok Ligája döntőt rendeznénk (előbb-utóbb biztos kapunk egyet), a formabontó Európa Bajnokság pár meccse is Budapesten lesz, szóval szólnak érvek a nagy stadion mellett is. Az építkezés lassan kezdődik, biztos izgalmas lesz.

Végezetül itt az első és az utolsó gól amit a Népstadionban láttam, főszerepben Klausz László és Zlatan Ibrahimovic.