1. Sokan imádjuk a magyar focit: a klubcsapatokat, a magyar válogatottat. Húszezer ember ordított reménykedve 2014. szeptember 7-én, Észak-Írország ellen.
2. A magyar foci a nemzetközi meccseken sokszor okoz frusztrációt a szurkolóknak.
A két állítás között nagy a feszültség. Érteni akarjuk a hátterét, strukturáltan és jó minőségben akarunk beszélni erről a helyzetről. A világ ezzel kapcsolatos tudása két kattintásnyira van tőlünk, sokszor elég fordítani. Naívnak tűnhetünk, de azt gondoljuk, hogy a szurkolók is tudnak segíteni a focink felemelésében. Fordítás, olvasás, tanulás, és nagyon sok beszélgetés a fociról. A felkészült szurkoló olyan, mint a felkészült éttermi vendég: nem lehet cipőtalpra sütött húst, vizezett sört, agyoncukrozott desszertet elé tenni - minőségre kényszeríti a szolgáltatót.
Summa summarum: beszéljünk szépen, sokat, igényesen a fociról. Szorítsuk ki tudásunkkal a focit jellemző kontraszelekciót. Naív, ugye? Pedig pár szegmensben már megtörtént a folyamat: pár szakember és újságíró forradalmat csinált a magyar gasztronómiában; ma már nem lehet félvállról venni a szakácshivatást, és maradékot adni a vendégeknek. Sokkal tájékozottabbak vagyunk autóban, borban, pszichológiában, ingatlanban, egészséges életmódban: pár területen csak, de ez a tudás életünk minőségében jelent különbséget.
És ez a cselekvési opciónk a magyar fociban is.
