Ha van sztori, amit soha nem fogok elfelejteni, az arról az apukáról szól, aki a pingpongkészletet azzal a feltétellel vásárolta meg fiának, ha dekázik húszat egy tojás alakú labdával. Apa és fia, és hosszú évtizedek története sűrűsödik össze egyetlen tömény és filmszerű pillanatban, amely szimbólum és tanulságos történet nekünk, magyar szurkolóknak.
Az apuka egy 61-szeres válogatott játékos volt, egy meccsen négy gólt rúgott a Dózsának, legendaként vonult vissza. A fiú 267 meccset játszott a Bundesligában, rekorder Bundesliga-edző és szövetségi kapitány lett. Ennek a karriernek az origójában ott van ez a tojáslabdás játék, mint a gyerekkel foglalkozó edző megcsillanó zsenije, a jövő felvillanása. Mert 20-30 évvel később ez lett a jövő, gyerek motorikus képességeinek, reakcióidejének, fociagyának tudatos és mégis játékos fejlesztése.
Ha van üzenet, amit egy távozó zseni cetliként ott hagy az asztalunkon, akkor ez a tojáslabdás gyakorlat az. Szimbóluma annak, ami a bármelyik focinemzet felemelkedésének kulcsa: a gyerekekkel végzett szakszerű munka.
Levett kalappal állunk, Pali bácsi. Nyugodj békében!
